Döntsünk a jó mellett
Szatmárnémetiben a Székesegyházban kezdődött meg a nagyböjti imaórák sora.
A bizonytalanság volt az első nagyböjti imaóra témája, erről szóltak az elmélkedések a Székesegyházban is, ahol a plébánia ifjúsága készült, és várta este hét órára a közösség tagjait, az érdeklődőket, más plébániák fiataljait és idősebbjeit egyaránt. Az imaóra elején Ft. Vass Loránd ifjúsági és ministránslelkész köszöntött mindenkit, megkérve őket, hogy az együtt töltött időben vizsgálják meg a hitükkel, életükkel kapcsolatos bizonytalanságaikat is.
Az este központi elmélkedését Ft. Scheffer Dániel ugocsai esperes tartotta, emlékeztetve a fiatalokat, ha bizonytalanok, döntéseik előtt mindig Isten akaratát kövessék: "A bizonytalanság nagyon meg tudja nehezíteni az életünket. Jó meghallgatni az embereket, kikérni mások útmutatásait, véleményét, de jó tudni azt is, vannak döntések, melyeket nekünk kell meghozni. A bizonytalanság jelentkezhet lelki, hitbeli, érzelmi területen, de a hétköznapi dolgokban is. Amikor felelősen akarunk dönteni, szem előtt tartva, hogy választásunknak következményei vannak, akkor természetes, hogy mérlegelünk, akár elbizonytalanodunk. Két dolog igen fontos ezekben a határozatlan pillanatokban: ne meneküljünk a döntés elől - vannak ugyanis döntések, amelyeket senki nem hozhat meg helyettünk -, és találjuk meg életünk biztos pontját, azt a személyt, aki segít dönteni, hogy a mérleg a jó irányba billenjen. Jézus is gyakran kihívások, a megfelelés igénye elé volt állítva, de Ő mindig azt tartotta szem előtt, mit kér tőle a mennyei Atya. Ez volt számára a kísértések idején is a legbiztosabb és a legfontosabb. A kísértés tőlünk sem idegen, de Jézusra tekintve megtanulhatjuk, hogyan kell viselkednünk. Ne sokat barátkozzunk a kísértés gondolatával, ne habozzunk, hanem határozottan döntsünk a jó mellett, ami Isten akaratában van elrejtve. Állítsunk fel egy helyes sorrendet amelyben Isten van az első helyen."
Imák, nagyböjti énekek mélyítették tovább az önvizsgálatot, az imaóra végén Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök adta főpásztori áldását, majd a résztvevők sorban az oltár elé járultak, ahol egy mérleg megfelelő serpenyőjébe helyezték a bizonytalanságaikat tartalmazó cetlit, felajánlva ezzel küzdelmeiket Istennek.
